NAGYBAJOMfigyelő:
2015. március 13.
MEGÚSZTAM
Írta: Major Tibor
Amikor horgászni indulok az Ötös Hárs Víztározóra, anyósom rendszerint utánam szól: Aztán nehogy beleess a tóba! Néha visszamordulok: Ugyan, mama, 66 múltam, nem vagyok már gyerek!
Március kilencedikén verőfényes, ám kissé szeles napon a szokott helyemen, a nyugati parton két fenekező szerelékkel riogattam a halakat. Délután 3 körül, amikor a hetedik „pirkapontyomat” szákoltam, már hűvösödött. Gyorsan visszadobtam a szereléket, majd kihalásztam egy a horgászhely előtt lebegő kb. 130 centi hosszú karót. Bár ne tettem volna! Mint „rendszerető” horgász, azt gondoltam, leszúrom a part menti sás közé, nehogy a víz megint elsodorja. Az első erőlködés után még nagyon ingatagnak találtam, ezért megpróbáltam teljes súlyommal a fenék homokjába nyomni. Hirtelen vagy 10 centit süllyedt az átkozott fadarab, én pedig Newton első törvénye szerint – nem tudván egyensúlyomat megtartani – egyenletesen gyorsuló mozgással 94 kilogrammnyi testtömegemmel a körülbelül 6 – 7 fokos vízbe omoltam. Esés közben felsejlett bennem a híg székletürítés eshetősége, valamint hogy mennyi büdös vizet meg kell innom. Óriási szerencsémre azonban dzsekim cipzárját majdnem nyakig felhúztam így az őbelé szorult levegő nem engedte gondolatoktól könnyű fejemet vízbe merülni. Mire a lábam elérte a mintegy másfél méterre lévő talajt, a víz alulról mindenhol fölkúszott a ruhámba. A part felé fordultam, és – gondolatban – mint egy gímszarvas rohantam ki a partra. A valóságban azonban úgy kecmereghettem ki, mint egy dermedt hüllő. Végignéztem a vastagon sáros ruhámon, és azt gondoltam: De jó hogy most nem lát az Édesanyám! Aztán meg azt, hogy harcsa még ekkorát nem buffant ezen a vízen. Átnéztem a túlpartra, ahol még horgászott valaki, aztán dermedten, ám sietve összeszedtem, biciklimre pakoltam felszerelésemet, közben arra gondolva, szerencse, hogy nem fogtam jobb halat. Hazafele útba esett Czebei Zoli otthonos kiskocsmája. Ott ki van írva az ajtóra: „Ha nem jössz be, mindketten meghalunk. Te szomjan, én meg éhen.” Nem akartam, hogy szegény barátom éhen haljon, hát bementem, de majdnem kilötyögött poharamból a nagyfröccs, és nem is esett jól. Amíg megittam, bakancsom körül méretes víztócsa keletkezett, ezért sietve kiosontam, majd haza kerekeztem. Feleségem úgy nézett rám, mintha ludvércet látna, és szokott nyájas modorában így sóhajtott: Már megint hol a francba’ jártál? Azonnal vess le mindent, elindítom a mosógépet. Gyorsan meleg vízbe ültem, közben arra gondoltam, hogy jövőre talán Hévízre kellene engedélyt váltanom. Mikor megtisztulva, fölmelegedve pizsamát öltöttem, és megnyugodva kényelmesen elhelyezkedtem a tv előtt, megcsörrent a telefon. Zsuzsi lányom hívta a feleségemet. Azt mondja a feleségem: képzeld, szerencsétlen apád beleesett abba a hideg vízbe! Azt mondja a lányom, nem baj, eztán úgy hívjuk, hogy a bajomi Sirilla György. Hát hogy esett bele? Azt mondja a feleségem: Alighanem úgy ugrott, mint a kecskebéka. Erre a lányom: ennyi erővel ugorhatott volna cukaharát, vagy stílszerűen csukaharát is! Másnap elmentem Czebei Zolihoz elnézést kérni a sár-és víztócsa miatt. Ahogy belépek, köszönök, azt kérdi Kiss Tibi: Nem tudtok valami jó úszómestert? Azt mondják, a víztározónál nagy szükség volna rá! Hirtelen nem tudok szólni, így ő folytatja: Meg aztán kellene egypár mentőövet tenni a partra, hogy a ’fácánok nehogy vízbe fulladjanak! Mivel nem jutok szóhoz, Surda folytatja. Mekkora az iszap a tóban? Rajtad kívül megmérte már valaki? Különben mit szólt az anyósod? Azt beszélik a városban, hogy az idén a fürdőruha divat zöld dzseki, barna vászonnadrág és bakancs lesz! Megszólal Czebei Zoli: Iszol is valamit, vagy megszoktad már a tóvizet? Aztán Gulyás Józsival futok össze az utcán, aki kölcsön szákot ajánl, hogy ne kelljen a halért vízbe ugranom, Markó Jóska pedig a túloldalról kérdezi: igaz-e, hogy szabad már fürödni, meg hogy jó-e már a víz? Kakas Zsolt korlátot javasolt, másvalaki biztonsági övet, esetleg szárazföldi horgászatot. Valószínű ez utóbbit választom. Tudjátok: a horogra kukoricát kell tenni, keresni egy nagy bokrot a mezőn, abba bedobni a csalit, és várni, hogy a fácán megtalálja. Azt mondják, isteni levest lehet főzni belőle!
Sporttársi üdvözletem egyesületünk minden horgászának!
Tartalom:
