Nagybajomi hírek oldala

Címke: blog 3 / 4 oldal

Januári évfordulók

NAGYBAJOMfigyelő
2014. január 19.

 

JAN3

Nagybajomhoz, Nagybajomhoz is köthető évfordulók minden év januárjában:

  • 1893. január 20-án Nagybajomban született és itt élte gyermekkorát a nagybajomi temetőbe alussza örök álmát Gyergyai Albert irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító, az irodalomtudomány doktora, háromszoros Baumgarten-díjas, Állami díjas, a francia Becsületrend tulajdonosa, Nagybajom első díszpolgára, aki egész életében ragaszkodott Nagybajomhoz, a nagybajomiakhoz.
  • 1940. január 21-én Nagybajomban született itt élte egész életét, a nagybajomi temetőbe nyugszik Tibol László tanár, festőművész, szakfelügyelő, az általános iskola egykori igazgatója, tanítványok nemzedékeinek Laci bácsija, kollégái és ismerősei Lacija, aki életét a közösségnek szentelte.
  • 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz-t Csekén Kölcsey Ferenc. Január 22. 1989 óta a Magyar Kultúra Napja.
  • 1830. január 23-án Pest-Budán a Tabánban halt meg a nagybajomi születésű Virág Benedek szerzetes, világi paptanár, korának legnagyobb, a késői korok meghatározó ódaköltője, a „magyar Horác”.
    Korának óriási tekintélye volt. Mindenki kikérte véleményét, aki számított a hazai kultúrában. Tanácsait meghallgatták. Budai otthonában felkereste többek között Berzsenyi és Csokonai is.
     
  • 1805. január 28-án halt meg Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály a magyar irodalom egyik legjelentősebb, a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Akit Pálóczi Horvát Ádám hívott Nagybajomba, ahol 1798 júniusának végétől 1799 májusának végéig tartózkodott – Sárközy István marasztalására.
  • 1820. január 28-án halt meg Nagybajomban a „szittya magyar” Pálóczi Horváth Ádám. A nagybajomi temetőben ismeretlen helyen nyugszik. Polihisztor volt, értett a matematikához, csillagászathoz, kémiához és alkémíához, filozófiához és lélektanhoz; foglalkozott történeti kutatásokkal, néprajzzal és földrajzzal, s mindennél nagyobb szenvedélye volt a “régiségek” felkutatása a szokások, példabeszédek, versek és a dalok hagyományában. Első népdalgyűjtőnk. Az ő hívására jött Nagybajomba Csokonai Vitéz Mihály aki Debrecenben iskolatársa volt.

Források: a hivatkozott linkek

Gondolatok a lomtalanítás kapcsán

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. szeptember 29.

Vajon miért foglalkozik a Nagybajom Figyelő a Nagybajomi lomtalanítással akkor, amikor minden nagybajomi háztartásba eljutott az Önkormányzat szórólapja. Talán azért, hogy a törvényi hivatkozással fitogtassa jogi ismereteit? Egészen másért.

A törvényi hivatkozás csak azért szerepel, hogy bizonyítsa, hogy évi egyszeri lomtalanítás sem az Önkormányzatnak, sem a szolgáltatónak nem az ingatlan tulajdonosok felé gyakorolt kegye, hanem TÖRVÉNYI KÖTELEZETTSÉGE. Mert ha a törvényi kötelezettséget nem teljesíti, akkor törvényszegést követ el a szolgáltató, arról nem is beszélve, hogy a lom pl. heverő a nagybajomi gazdálkodók szántóján, vagy az erdőben köt ki.
Kegyet akkor gyakorolna a szolgáltató, ha évi nem egy, hanem több alkalommal szerveznének lomtalanítást addig, míg a háztartások megszabadulnának feleslegessé vált tárgyaiktól. (Pedig a törvény szellemében a szolgáltatónak ez lenne a feladata.)

Sose szerette az Önkormányzat a lomtalanítást mondván csak a város felfordulásához vezet. Ugyanis tömegével jönnek a guberálók, akik a kirakott lomokból szemetet csinálnak.

Amint leírtam a lomtalanításkor közterületre kihelyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi. Akik azt eltulajdonítják TÖRVÉNYSÉRTÉST követnek el. Melynek megakadályozása többek között a rendőrség törvényi kötelessége. Vajon a szolgáltató, vagy a lomtalanítás szervezője – szórólapban bevallottan az Önkormányzat – felhívta-e a rendőrség figyelmét arra, hogy ha nem is tudja megakadályozni a guberálást, a jelenlétével próbálja azt nehézzé tenni.
Vajon mikor jön rá a szolgáltató, hogy a lom az számára is érték, nem csak a guberálók számára?

Szemeteléssel tönkretesszük a természetet. Pedig a szemét aranybánya. A szemétben koncentráltan megvannak azok a nyersanyagok, amit az ember a természetben sokszor nagyon fáradságos módon termel-, bányász ki, dolgoz fel. Az ember csak akkor nem fullad bele „piszkába” (szemetébe, a széndioxid túltermelésébe stb.) ha azt feldolgozza, vagy feldolgoztatja és újra felhasználja.

Vajon mikor tanulunk a természettől?
Csak néhány példa. Már az alsósok is tanulják a víz körforgását. Azt is tudja minden általános iskolát végzett, hogy az emberi élethez oxigén kell. Az oxigénből az emberi szervezet széndioxidot állít elő, amit a növények oxigénné alakítanak. Ha ez a körforgás felborul (itt tartunk) az az emberi faj kihalásához vezethet.

Ha túléli az emberiség (talán előbb is), akkor a jövő emberének a „szolgáltató” fizetni fog a szemetéért.

Kapcsolódó cikkek:

http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2012/12/16/a-szemetrol/

http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2009/09/20/nyilt-level-2/

http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2013/09/26/lomtalanitas-2/

pZ

Hozzászólás a pálmajori iskolavitához és egyéb

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. augusztus 29.

(Iskoláról, gazdaságról…)

A Somogyi Hírlap 2013. augusztus 28. számának első oldalán kezdődik egy cikk, melynek címe: „Az erőforrás miniszter közbelép” A cikk a pálmajori iskoláról szól.

A nagybajomi városnapon beszélgettem egy Nagybajom közeli település volt polgármesterével. Nagyjából egyetértettünk abban, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikai változásai felgyorsították a falvak elnéptelenedését.
Pár évvel ezelőtt úgy nézett ki, hogy Pálmajor a továbbélést választotta. Mert Istennek házat az épít, aki azt szeretné, hogy utódai is abba a templomba járjanak, amibe ő is járt. Az újonnan épített otthonokról nem is beszélve. A pálmajoriak az ekhós szekér helyett – úgy nézett ki – a fészket, a maguk által rakott fészket választották. Most ezekből a fészkekből akarják idő elött kiröptetni fiókáikat. A fiókáknak még egyik ágról a másik ágra való repülés is sok. Még világosabban fogalmazva sokk. Nem tudom, hogy ki beszélte tele a szülők fejét. Ha kitartanak településük, hagyományaik mellett, akkor harcolnak azért, hogy saját iskolájuk jobb legyen.
Nem szeretem a roma szót, mert internacionálisnak érzem. Én úgy tapasztaltam, bármennyire cigány nemzetiségünek érzik magukat és tartják bizonyos szokásaikat, mégis magyarok. Negyven év megfigyelése mondatja ezt velem. Már pedig ha ez így van, akkor ragaszkodniuk kell saját szülőhelyükhöz. Rájuk is igazak a Szózat szavai: „ …itt élned, halnod kell…”

Most a miniszter haladékot adott. Ezen a haladékon nem azoknak kell elgondolkodni, akik helyben iratták be gyerekeiket. A haladékot azok kapták, akik máshova íratták alsósaikat.
Tudom, mert én is összevont alsóba és felsőbe jártam, előnyben van az ember azokkal szemben, akik osztott iskolába jártak. Sokkal előbb lesz önálló elsősorban a tanulásban, de bizonyos mértékben, az életben is. Ha nem hisznek nekem, kérdezzék meg azokat, akik Pálmajorba jártak és sokra vitték.
Egy település először iskoláját, legvégül templomát veszíti el, aztán megszűnik. Jó példa erre a nagybajom környéki kipusztult települések sora, de az ország még meglevő számtalan kisközsége, mely elvesztette iskoláját.
A privatizáció során a megszűnő mezőgazdasági nagyüzemekkel megszűnt a települések lakóinak munkája is, melynek pótlására nem találták ki ellenszert.
Magyarországon az játszódik le, mint valamikor Angliában. Ott erre az elkeseredett tömeg géprombolásokkal válaszolt.

Nagybajomra is a kipusztulás vár, ha valami csoda nem történik. Ennek már jelei mutatkoznak. (Na nem a csodának, hanem a kipusztulásnak.) Nem ismerek hivatalos adatokat, de úgy hallottam az első osztályba iratkozó nagybajomi gyerekek szüleinek kb. 50%-a kaposvári iskolát választott. Így már érthető Nagybajom ragaszkodása a pálmajori gyerekekhez.
Amikor már kompetenciamérésekre hivatkozunk, akkor talán nem az országos átlaghoz kellene viszonyítani az eredményeket, hanem a befogadó iskola eredményeihez. (Fogalmam sincs róla, hogy ezek milyenek.) (Lásd újságcikk.) Míg dolgoztam, addig tudom, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy a szülők elvárásait kielégítsük. Először felméréseken alapuló – nem emberfajtán alapuló – átjárható differenciált osztályok, majd osztályközösségen alapuló kiscsoportok kialakításával. Ebben az önkormányzat is partner volt.

Szakmai hibát követ el, aki azt gondolja, hogy az integrált osztály fenntartása olcsóbb, mint az úgynevezett „szegregált” osztályé, mely a gyerekek tudásához igazodik. Ugyanis az integrált osztályban is biztosítani kell minden gyerek képességének továbbfejlesztését.  Ez több, jobban képzett pedagógust kíván, és ez többe kerül, mint a tudás alapján differenciált kiscsoportok fenntartása. Véleményem szerint is  pedagógiai értékeket figyelembevevő integrációja jobb, mint a differenciált csoportokba folyó oktatás, csak jóval többe kerül. A gazdasági érdekeket figyelembevevő integráció mindenkinek – egyeseknek rövidebb másoknak hosszabb távon – káros.
A szabad iskolaválasztás következtében a szülők fogják szegregálni nem az osztályokat, hanem az iskolákat. Főleg, ha követik az „El lehet menni” elvet. Magyar ember tartsa be a Szózat sorait, a magyar vezetőknek pedig az legyen a feladatuk, hogy biztosítsák azt, hogy itt élni is lehessen!

Naiv lennék, ha azt gondolnám, hogy az iskolák színvonalának egységesítésével megállítható lenne a települések elnéptelenedése. Ami józan ésszel gondolkodva is képtelenség. Legfeljebb az iskolák tárgyi és személyi feltételeinek egységesítésére lehet törekedni. Ennek szerintem jobb gazdája az állam, mint a település.
Az elnéptelenedésnek gazdasági okai vannak.
Munkát
kell teremteni a település lakóinak. Ekkor lesz majd kenyér is, ha megfizetik a munkát.

Mit tehet egy település azért, hogy munkahelyeket teremtsen?

Támogatja a már meglévő ipart. Az iparfejlesztést adókedvezményekkel, infrastruktúra fejlesztésekkel segíti.
Biztosítja az ipartelepítés igényeit.
Kedvezményesen biztosítja a közműveket: vizet, villanyt, szennyvízelvezetést, szállítási lehetőséget. Nagybajomban a vasutat őseink már elbaltázták. De van még helyette más. Pl. a 9-es út építésének sürgetése, egyáltalán út biztosítása.
A szennyvízelvezetés hiánya miatt részben már veszítettünk el beruházást. Ezért is fontos ennek elkezdése és sürgős befejezése.
A meglévő és a betelepülő ipar számára megfelelő szakemberképzés lehetőségének biztosítása és támogatása.
Kedvezményes adózás a helyi iparnak.

A Nagybajom város jó kapcsolatot építsen ki elsősorban a környező településekkel. Vizsgálja meg Mesztegnyő idegenforgalmi beruházásait. Működjön együtt vele saját idegenforgalmát kiépítve. Támogassa a már meglévő és a kiépülő idegenforgalmi beruházásokat.  A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet vezetésével, és munkatársaival közösen segíse a turizmus fejlesztését.

A törvényhozás hogyan segíthetné a vidéki településeket?
Pozitív diszkriminálással!!!

A települések gyermekeinek helyben való tanítása legalább alsó tagozatban. A nem saját körzetébe járó tanulóra töredék fejkvótát adjanak. – Kivéve a kimondottan tehetséggondozásra indított iskolákat. – Míg a kis iskolák tárgyi, személyi feltételeit az így nyert pénzzel támogassák.
Erdélybe tudok olyan magyar iskoláról, ahol egyetlen elsős román gyermek tanításához külön román osztályt indítottak. Én ezt nem kívánom, mert mindennek van határa.
Javaslatomat értelemszerűen igazítsák az általam nem ismert új oktatási törvényhez.

Támogassa jobban az állam a vidéki munkahelyteremtést.

pZ

Tűzoltók

NAGYBAJOMfigyelő:
2013.augusztus 26.

Jó érzés az, ha valaki közössége hasznos tagja, de ebben legalább időről időre meg kell erősíteni.

Nem ott születtem, de szülőhelyemnek, szűkebb pátriámnak érzem Porrogszentkirályt. Életem fiatalabbik részét ebben a Csurgó környéki kis faluban éltem le. Gyékényesen eszméltem, a harmadik osztályt Zákánytelepen jártam. Szüleimmel együtt nagyszüleimnél lakva. A gimnáziumi padokat Csurgón koptattam.

Gyermekkoromban a szentkirályi öregek még emlékeztek arra a tűzvészre, mely az akkori zsuppos falú fél oldalát leégette, házról házra terjedve. Így aztán nem volt furcsa szokás, hogy az idősebb gyerekek szinte valamennyien önkéntes tűzoltók lettek.
Valamikor 1956 környékén én is önkéntes tűzoltó lettem Tóth Jóska bácsi parancsnoksága alatt, aki fiának osztálytársa voltam.
A szentkirályi tűzoltóknak volt akkor egy ló vontatású szerkocsija és egy 400-as motor fecskendője. A tűzoltók, hogy fenntartsák gyakorlatukat akkor is versenyekre jártak. Mi is. Az akkor 500, 600 lelkes kisközség olyan csapatot tudott kiállítani, aki a Csurgón tartott járási versenyt 400-as kismotorfecskendőben megnyerte. Büszkén vettük át a bőr aktatáskákat csurgói Drimmel tűzoltó parancsnoktól. Innen emlékszem Radák hadnagyra is.
A sors úgy hozta, hogy mindkettőjük lányát évekkel később tanítottam.

Azt meg már rajtam kívül talán csak Drimmel Ani tudja, hogy az egykori csurgói tűzoltóparancsnok unokája és tánccsoportja szórakoztatta a nagyérdeműt az idei Nagybajomi Városnapok megnyitóján. Nem esett messze az alma a fájától. Ő is a közösséget építi, a közösségért tevékenykedik. Mint a tánccsoport többi tagja, akik egykori iskoláim – Zákány, Gyékényes – tanulói voltak. Egyikük-másikuk nagyszülei valaha osztálytársaim is lehettek. Talán megértik ezek után, hogy nekem legalább annyira rosszul esett, mint nekik, amikor a bemondó, aki egyben a rendezvény szervezője volt vízvári tánccsoportként mutatta be őket a közönségnek.

Hogy ifjúkori történetemet folytassam. A verseny után megbetegedtem. Helyemet öcsém foglalta el a tűzoltócsapatban. Megnyerték a megyei versenyt is. Egy kerékpárt kaptak emlékül.
Az országos versenyen ők képviselhették Somogy megyét.

Kevesen tudják, hogy Karádi Pista után – aki irányítása alatt az ifjúsági tűzoltók a versenyek sorát nyerték – nyugdíjazásomig én lettem az iskola tűzrendészeti felelőse.

Ezért vettem részt a nyilvános állományülésen, ezért írtam róla beszámolót.

 pZ

A Nagybajomi Városnapok utolsó napja

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. augusztus 25.

Délután 16 órakor került megrendezésre a 125 éves Nagybajomi Tűzoltó Egyesület nyílt állománygyűlése.
Egy szó: bensőséges. Ez jellemezte az ünnepséget.
A műsort a Kaposvári Fúvószenekar szolgáltatta, Vámosi Zsófi mondott meghatóan verset. Az ünnepségen elhangzott az egyesület Pap Jenő zenetanár által írt és komponált indulója a fúvószenekar előadásában.
Az állományülésen részt vettek a meghívott megyei, kaposvári, marcali és böhönyei elöljárók, vendégek, köztük az egyesület volt tisztségviselői, a szárhegyi és ajaki tűzoltóparancsnok.
Megemlékeztek a múltról, köztük a még ismert de már halott tisztségviselőkről.
A polgármester asszony és az elöljárók köszöntötték az egyesületet. Emléktárgyakat adtak át az élő már nem aktív tisztségviselőknek, az egyesületnek.
Czeferner Józsefné polgármester zászlót adott át, melyet az állomány nevében az egyesület parancsnoka  Sipos Lajos vett át, és a szárhegyi és ajaki tűzoltóparancsnok kötött rá emlékszalagot.

pZ

Második nap

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. augusztus 25.

Mint minden szabadtéri játékok rémálma, szombat hajnalra megjött az egy nappal későbbre várt eső. Gyakorlatilag egész nap szemerkélt. A rendezvények lebonyolítását azonban láthatóan nem zavarta. A színpadon középre – a fedett helyre – húzták a berendezéseket.
A nézőszám azonban – az elmúlt évekhez viszonyítva – jelentősen kevesebb volt.

A hirdetettől eltérően a délután 14 óra helyett a népi játékokat délelőtt 10 órakor bonyolították le.

Az eső miatt a délutáni programokat nem néztem, azokról nem tudok beszámolni.

Délután pontosan 17 órakor – tőlük várt színvonalon – felléptek Ivancsics Ilona és kollégái. A művésznő elmondta, hogy mindig szívesen jön Bajomba. Hetekig a Lulu nagybajomi előadásának sikere hatása alatt állt, foglalkoztatta. Megígérte, hogy rövidesen új előadással jönnek.
Nem vagyok se újságíró, sem színikritikus ezért engedjék meg, hogy saját érzéseimet írjam le. (Legfeljebb akit nem érdekel, nem olvassa el.) Gyerek koromban nehezen jutottunk jó, új könyvekhez. Első olvasási élményemet a család régi könyvei elégítették ki. Sajnos egy részüket – félve az ellenőrzésektől, feljelentésektől – el kellett égetnünk. De még így is maradt egypár az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványaiból. Első olvasmányaim Tamási Áron, Wass Albert, Nyírő József, Bánffy Miklós, Makkai Sándor, Kós Károly stb. írásai voltak. Irodalomról alkotott véleményemet Szerb Antal művei formálták. Így, aki csak részben is ismeri ezeknek az íróknak a műveit, nem csodálkozik el történelemről, politikáról alkotott nézeteimről.
Az 1970-es évek elején autóbusszal Bulgáriába utazva jutottam ki először Romániába és utaztam keresztül Erdély egy részén. Volt egy román „idegenvezetőnk”, aki igyekezett lehűteni Erdély iránti érzelmeinket. Jelentem nem sikerült. Bukarestben nem fizikailag, hanem érzelmileg úgy dobtuk ki a buszból.
Kolozsváron, a Szamos partján egy akkor új henger alakú szállodában éjszakáztunk. Tisztálkodás után lementünk a bárba. Amint megtudták a cigányok, hogy magyarok vagyunk, elkezdték húzni „Szép város Kolozsvár…” Kolozsvárról autóbusszal kifele hajtva egy gumikerekű szénásszekeret megelőzve világosan hallottuk valamennyien az elképedt kurjantást: „magyarook” Mondanom sem kell – az idegenvezető minden tiltakozása ellenére – megálltunk a segesvári emlékműnél. Így utólag hálás vagyok az idegenvezetőnek. Sikerült elérnie, hogy az autóbuszban utazó esetleges kétkedők Erdélyről alkotott véleményét megalapozza.

A műsor közben leállt a zene. Hálás vagyok a technika ördögének, hogy az előadást megakasztotta, hogy hallhattuk Wass Albert versét a nagyszerű hangú szászrégeni énekestől, Szabó Gyula Győzőtől, akit a „Társulat” adásaiból ismerhettünk meg:
http://www.youtube.com/watch?v=r5p1BP-_MIs
Eszembe juttatta, hogy útjaim során két alkalommal is eltévedtünk Régen utcáin és arra, hogy egy alkalommal stoppolt bennünket egy „policáj” és vitette magát Maroshévíztől Régenig. Úgy búcsúzott tőlünk „Drun bun!” (Jó utat!). A fiam, aki vezetett minden sebességkorlátozást betartott. Soha nem volt az utunk ilyen hosszú.
Itt az írásom, melyet a vers ihletett:
http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2012/12/09/a-viz-elfolyik/

Nyilvános előadásokon eddig csak néhány számot hallhattunk a Jáger Kinga & Orion 5 előadásában. A nagybajomi zenekar és a böhönyei énekes összeforrott több mint egy órás műsort adott elő, mely a véleményem szerint megállja a helyét a nyilvánosan fellépő zenekarok kínálatában. Kíváncsian várom az augusztus 31.-i kéthelyi fellépésük visszhangját.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=570399939683169&set=a.165767786813055.38318.100001395036829&type=1&theater
Ezen a rendezvényen voltak a Nagybajomi Városnapok alatt legtöbben. Becslésem szerint három, négyszáz ember volt kíváncsi – a csepegő eső ellenére – a műsorra.

Lényegesen kevesebb, de annál lelkesebb néző bulizott együtt – a mulatós zenét játszó – Schanson együttessel.

pZ

Új elérhetősége van a NAGYBAJOMfigyelő-nek

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. április 19.

Új web: elérhetőségek, súgó
2013. március13-tól nem tudok új bejegyzést készíteni a http://nagybajomfigyelo.freeblog.hu/ oldalon. Elfújta a szél, belepte a hó! A szerver munkatársai azóta is hitegetnek „Új alkatrészre várunk. Mindenkitől elnézést kérünk, hogy tovább húzódik ez az állás.” Mindennek ellenére attól féltem, hogy egyszer csak kikapcsolják a szervert is, így elvesznek a bejegyzéseim. Ezért új szolgáltatót választottam és erre a helyre költöztem a teljes tartalommal: http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/

Elérhetőség:

  1. Mivel a legtöbb látogató Nagybajom honlapjáról érkezik – napok óta nem elérhető (2013.12.08.) –  , és az érdeklődő számára a régi blog is használható – már nem (2013.12.08.) – , ezért:
    Nagybajom honlapján továbbra is kattintsanak a NAGYBAJOMfigyelő ikonjára, innen a régi honlapra jutnak, ahonnan – ha az új bejegyzésekre is kíváncsiak kattintsanak a jobb sáv: Friss!!! A friss bejegyzéseket új oldalon olvashatják! KLIKK IDE!!! mondatra. Az új oldalra kerülnek.
  2. Írják be a http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/ linket, vagy egyszerűen
  3. www.nagybajomfigyelo.hu –t.
  4. Ha a régi bejegyzések címét beírják az új oldal keresőjébe , megtalálják a régi cikkeket is (vagy nem).

A lap használata:
A lap – számomra – tetszetősebb, mint a régi.
Használják a lap keresőjét. Pl.: írják be a link0, linkek0, címke0, címkék0, elérhetőség0 szavak bármelyikét (kitevőben lévő 0 nélkül), olyan oldalra jutnak, amilyen a régi lap jobb oldali sávja volt. Innen tovább barangolhatnak.

A másolás közben az új oldal nem fogadott el bizonyos hivatkozásokat. Ezek jó részét kijavítottam. Ha a hivatkozás hibát jelez, akkor kérem, értesítsenek a nagybajomfigyelo@gmail.com címen. (Ha tudom, kijavítom.)
pZ

Március idusa

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. március

Több, mint hatvan éve Március 15-ét közösségben ünnepeltem. Idén „elfújta a szél, belepte a hó”.

Nagybajomban – a kocsmai szóbeszéd szerint (bár nem járok kocsmába) – terveztek ünnepséget.

Helyette ez az üzenet érkezett azoknak, akik elolvasták: „Kedves nagybajomiak!
A mára tervezett márc. 15-ei rendezvény elmarad!
Aki teheti, ossza meg, hogy mindenki értesüljön, aki el szeretett volna menni!”
(Könyvtár És Művház Nagybajom facebook.)

Költő

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. március 15.

A költő akkor halhatatlan, ha versei nem csak a jelennek, hanem a jövendőnek is szólnak.

Emlékezzen Petőfi soraira, olvassa Petőfi verseit.

Március 15-e azért szép, mert minden magyar politikai ünnepe. Politikai ünnep volt minden magyar számára mindig, és az is marad, mert minden ember azt gondol, amit akar. Az mindegy, hogy ki mit mond.
(Bár egyesek elkövetik a legnagyobb bűnt a gondolat szabadságának manipulálásával. Amit nem sikerült elérniük negyven év alatt, most igyekszenek beteljesíteni.)

A víz elfolyik…

NAGYBAJOMfigyelő:
2012.december 9.

„A víz szalad, a kő marad, a kő marad”
Wass Albert:
Üzenet haza

Talán testvértelepülésünkhöz – Gyergyószárhegyhez– köthető Zöld Lajos könyv címéből és mondanivalójából jutott eszembe ez az idézet, ami eredetileg Wass Alberttől származik.

A víz elfolyik, felszívódik, megfagy, és mindent szétfeszít, nem mindegy mivel találkozik korhadt fával, amit tovább bomlaszt, fával vagy kővel. Ne felejtsük: a sziklából is kavics, majd homok lesz.

Az ember élete is olyan, mint a víz, elfolyik, de az ember gondolataival, szavaival, írásaival, és elsősorban cselekedeteivel, döntéseivel alakítja környezetét.

A gondolatok szabadok, ám az ember szavait, írásait az öncenzúra korlátozza. Nem véletlen, hogy nem teljesen hitelesek a jelen és a korai múltról szóló írások, mivel az egyén pillanatnyi szempontjai, a környezet érzékenysége is formálja ezeket. A helytörténet, történelem miből tudja akkor hát a pillanat igazságát kideríteni? A cselekedetekből, a megmaradt tárgyi emlékekből (ezek történetéből) és egyebekből. Nem véletlen, hogy történészek és helytörténészek a fölrajzi neveket (pl. dűlők neve), tárgyi emlékeket vizsgálják, vagy elődeink döntéseit (pl.: miért nincs Nagybajomnak vasútállomása).

Az utókor így elgondolkodhat azon, hogy mi az oka annak, hogy Nagybajomnak a rendszerváltás után több mint húsz évvel is Felszabadulás és Május 1 utcája van. Vagy, hogy vajon, miért nevezik Nagybajom talán leghosszabb utcáját – amelyet jó pár kereszteződés megszakít – Fő utcának (a település várossá nyívánítása után több mint tíz évvel)?

Vajon miért nem lehet a Jákói és a Fő utca kereszteződése – Virág Benedek feltételezett szülőházának helyével együtt – Virág Benedek tér? E tér talán megérdemelne egy különálló Virág Benedek szobrot is, aki korának legnagyobb – többek között – ódaköltője és meghatározó, erkölcsileg támadhatatlan egyénisége volt. Véleményét kérve felkereste budai szerény otthonában Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel és kora számos jelentős személyisége.

A Sárközy István kastélyát is tartalmazó utca rész pedig lehetne Sárközy István utca, A Főtér pedig a református gyülekezeti házat, templomot és a volt Pálóczi telket – a jelenlegi régi iskolát – is magába foglalva pedig Pálóczi Horváth Ádám tér. Innen a város végéig tartó Keszthely felé nyúló utcarész pedig Sáringer Gyula utca.
Az Iskola köz Tibol László utca.
A Felszabadulás utca pedig pl. Festetics utca vagy Mózsa utca vagy Gólya utca vagy később Boross utca vagy Ivancsics Ilona utca stb. (Nem logikus?)

A névváltoztatás persze a különböző okiratok módosítási kényszere miatt sokba kerülne az ott lakóknak. Ám a döntéshozók (vezetők) felelőssége az is, hogy népszerűtlen intézkedéseket is kell hozniuk a köz és a jövő érdekében. Ily módon a jelen keze maradandóbb nyomot hagyhat a város képén, mint néhány évtized után a leggondosabb óvó szándék mellett is elkorhadó faszobrok a város közterein.

A gondolkodó olvasóknak ajánlom ezt az írást (a Jóisten tudhatja csak azt, hogy írás közben mire gondolhattam). A gondolat is olyan, mint a víz (felszívódva életet ad vagy bomlaszt, megfagyva feszeget, elfolyik, közben a környezetét az embert alakítja)!

Kiss Zoltán (pZ)

3 / 4 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén