Címke: blog 2 / 4 oldal
NAGYBAJOMfigyelő:
Öt évenként egyszer adódik alkalom arra, hogy a választóknak esélyük legyen az önkormányzat összetételét befolyásolni.
Nem mindegy, hogy milyen a képviselő-testület. Felkészültnek kell lennie. Ismernie kell, hogy mik a jogosítványai:
Bármely választott tisztségviselőnek – ha lelkiismeretesen végzi munkáját – tisztelet és megbecsülés jár.
Ha azt kérdeznék tőlem, mi a véleményem a jelenleg is működő választott önkormányzati képviselők egyéni tevékenységéről, akkor azt kell mondanom, hogy nem tudom – egy-két kivételtől eltekintve.
Az önkormányzat hathatós segítője a jegyző, aki nem csak az önkormányzati törvényesség őre, hanem segít az önkormányzatnak a rendeletalkotásban, határozathozatalban, eligazodni a törvények, rendeletek útvesztőjében.
Az alábbi receptet a kaposvári Horvát Sándortól kaptam. Ő a receptet hagyatékában találta. A család felmenői a porrogi Horvát (Békucs) család. Akik a Rákosi korszak elején a meghurcoltatásoktól félve menekültek Kaposvárra. Sándorral kb. 1953-ban találkoztam gyermekként. Ekkorra szabadultak a kitelepítettek. Náluk a Donnerban találkoztak első alkalommal a meghurcolt, a menekült rokonok. Emlékszem rá, a szobájukban volt egy cimbalom, melyen Vindis sógor cimbalomozott. Mi a gyerekek kint az udvarban csapágygolyókkal játszottunk.
Diópálinka
(az eredeti recept)
2 liter semleges ízű pálinkába (50fok) 10 szem zöld dió felvagdalva gerezdekre, 50 dkg cukor (ízlés szerint), 1 kanál ánizsmag, 1 csipet köménymag, pár szem szegfűszeg, 1-2 fahéj, 1 narancs reszelt héja szükséges. Mindezt egy 3-4 literes üvegbe töltjük. 5 napig napon érleljük, néha felrázzuk, aztán kamrában legalább két hónapig állni hagyjuk.
A zöld dó mogyorónyi legyen. Kb. valamikor júniusban éri el ezt a méretet. A narancs héjának csak a vékony külső rétegét használjuk. Az italt kb. 400-ra állítsuk be.
Tapasztalataim:
- Az ital édességét a cukor mennyiségével
- az erősségét a hozzá adott víz mennyiségével lehet szabályozni.
A hozzáadott cukor mennyisége 50 dkg volt. az erőssége 30-40fok közötti. Narancshéjat nem tettem bele. Az ánizs por alakú volt.
- A cukor és az erősség beállítása:
A nagy üvegbe 2l semleges ízű (alma. őszibarack stb.) pálinkát töltünk. Mérőedénybe töltjük a kimért cukrot. Kiegészítjük a töménység beállításához szükséges vizet. A keveréket edénybe töltjük. Kevergetve addig melegítjük, míg a cukor fel nem olvad. A szirupot addig hűtjük, míg a hőmérséklete kéz meleg nem lesz. Ezután töltjük a pálinkához. Hozzá tesszük a fűszereket. Az üveget folpackkaL zárjuk. Naponta tiszta fakanállal keverjük. Az érlelés után 1-2 napig ülepítjük, A tiszta folyadékot műanyagcsővel óvatosan lefejtjük. Az alja vékony üvegbe töltve tovább ülepíthető és fejthető.
Én a diót június közepén szedtem.
A szeszfok beállítása:
Pálinka mennyisége ml-ben SZOROZVA a Pálinka töménységének század részével = Az ismeretlen likőr mennyisége (X) ml-ben SZOROZVA a Készítendő ital szeszfokának század részével.
A töményebb italhoz öntjük a következő vizes oldatot:
Készítendő szesz mennyisége ml-ben KIVONVA a Töményebb szesz mennyisége ml-ben
Pl.:
2l = 2000ml 50fok-os pálinkából 40fok-os pálinka készítése:
2000 * 0,50 = X * 0,40
X = 1000 : 0,40
X = 2500
2500 – 2000 = 500
500 ml oldatot (víz + cukor) kell önteni a 2l 50fok-os pálinkához, hogy 40fok-os legyen.
Mézes fahéjas likőr
Az édességet, töménységet állítsa be mindenki a tetszésének megfelelően.
A nagy üvegbe (5-6 literes dunsztos üveg) 2l semleges ízű (alma. őszibarack stb.) pálinkát töltünk. Mérőedénybe töltjük a kimért egy üveg (750 ml mézet) Kiegészítjük a töménység beállításához szükséges vízzel. A keveréket edénybe töltjük. kevergetve addig melegítjük, míg a méz fel nem olvad. A szirupot addig hűtjük, míg a hőmérséklete kéz meleg nem lesz. Ezután töltjük a pálinkához. Hozzá tesszük a 1-2 db fahéjat. Az üveget folpackkaL zárjuk. Napra tesszük. Két hétig naponta tiszta fakanállal keverjük. Az érlelés után 2-3 napig ülepítjük, A tiszta folyadékot műanyagcsővel óvatosan lefejtjük. Az alja vékony üvegbe töltve tovább ülepíthető és fejthető.
A szeszfok beállítása:
Pálinka mennyisége ml-ben SZOROZVA a Pálinka töménységének század részével = Az ismeretlen likőr mennyisége (X) ml-ben SZOROZVA a Készítendő ital szeszfokának század részével.
A töményebb italhoz öntjük a következő vizes oldatot:
Készítendő szesz mennyisége ml-ben KIVONVA a Töményebb szesz mennyisége ml-ben
Pl.:
2l = 2000ml 50fok-os pálinkából 30fok-os likör készítése:
2000 * 0,50 = X * 0,30
X = 1000 : 0,30
X = 3300
3300 – 2000 =1300
1300ml szirupot (víz + méz) kell önteni a 2l 50fok-os pálinkához, hogy kb. 30fok-os legyen.
Én a likőrmennyiségét 3l-re (3000ml) hígítottam. (33,3%)
Óvatosan bánjunk a víz adagolásával, mert a híg likőrt problémás töményíteni.
Hígítani vízzel könnyű.
pZ
NAGYBAJOMfigyelő:
2019. január 09.
Igazgyöngyöt találtam a facebookon, melyet közzéteszek.
Az írást Bara Mária (Nagybajom) – ismeretlen szerzőtől – tette közzé facebook oldalán
Van kedvem, írok.
Valamikor a 70-es években jártam iskolába mikor a paraszt szó csak, mint ledegradáló, lenéző és a fogyatékos szó szinonimájaként volt – lett (lehetett) – használva(ni).
Sokáig büszke voltam magamra menyivel többet tudok, mint a nagyapám, sokszor simogatta mosolyogva a fejem. Én akkor azt hittem, azért mert büszke volt rá milyen okos leszek, okosabb, mint ő.
Aztán egy középiskolai történelem órán az új fiatal tanár “bácsi“ csendben elkezdett mesélni, hogy csak mi halljuk, egy másfajta rendszerről, ami körülvette a nagyapámat, apámat és még engem is. Érdekelt a téma és otthon rákérdeztem, döbbent síri hallgatás volt a válasz. Kitől halottam? Ne beszélj róla. Ennyi lett a válasz. Ez nekem nem volt jó válasz.
Szombat irány Tata. Ő a feltett kérdésemre kihívott a disznó ólakhoz és csak ott, nagyon csendben kezdte mesélni, milyen is volt a világ az Ő szemével. A mesének avval lett vége: Most is lenne inkább Wenckheim grófnál öreg-cseléd, mint itt nyugdíjas. Felért egy hátba szúrással. (Az hozzátartozik a történethez hogy föld nélkül kuláklistára került) Szólni se tudtam. De ez után egyre többször kezdett mesélni, úgy, hogy észre se vettem, de tanított. Tanított parasztnak lenni. Parasztnak, gazdaembernek lenni. Ekkoriba, már aki az egykori gazdálkodókat becsmérlően említette nem tartozott a beszélgető partnereim közé. És Élete végéig egyre bátrabban és egyre többet mesélt Nagyapám. Mama soha, az Ő tudását is, ahogy tudta átadta a nagyapám. Egyszer csak elment. Ekkor szembesültem vele, hogy sokkal többet tudott a környező világról, mint én a szakmámmal és nagy érettségimmel, és sok-sok minden tudás még ottmaradt abba a koporsóba. De az a tudás, amit át tudott adni az itt maradt a fejemben. És elvetette a magját annak, hogy felkutassam azt, amit már Ő nem tudott átadni.
Már én is iparkodok tovább adni mindazt, amit tudok. Nehogy késő legyen. Már értem miért emlékeznek még kétezer év után is az Alexandrai könyvtár leégésére. A könyv ekkora érték. És ami miatt elkezdtem. Tél van. Van időm csatangolok a neten más hasonló témájú oldalakon is. Ott is kérdeznek, ez Jó, mert aki kérdez, az tanulni akar. De a válaszolók között ott ordít a buta tömegek hadserege. Döbbenten látom, hogy semmit, sőt sz-rt se ért az iskolai éveim és éveik alatt tanultak nagy része, mondjuk a 70%-a minimum. És szembesülök vele, hogy tele az ország butábbnál butább emberekkel, akiknek semmit se tanítottak az életről a nagyszülei. Azok a 4 esetleg 6 elemivel rendelkező emberek, akik hozzánk képest tudósok voltak. Ők a háború utáni semmiből is gazdaságot tudtak felépíteni. Földből, sárból házat, mint a fecskemadár, egy tyúkból és kakasból csirke farmot, egy kaszából gazdaságot tehénnel, lóval. Egy göbe malacból kondát. A zsíros dögből szappant. Segély és pályázatok nélkül. Mindezt eleinte a két kezükkel. Úgy hogy sok közülük írni, olvasni nem tudott. De gondolkozott és használta az eszét. Önellátó volt. A mai ember a művelt iskolázott fejecskéjével egyszerűen egy életképtelen egyed, önmagáról családjáról gondoskodni képtelen élőlény. Tömegben csak egy nagy csürhe. Nem tud annyit, mint a nagyszülei, lett légyen az paraszt vagy iparos mesterember. Pedig volna honnan össze szedni a tudást, csak akarni kéne és persze gondolkozni. De ez utóbbi mintha eltűnőben lenne, mint a nagyszüleink gondolkodó széke. Talán újra be kéne állítani egy csendes sarokba az udvarra azt a gondolkodó székeket.
(internet)
NAGYBAJOMfigyelő:
2016. november 21.
Változatos tárháza van egy ilyen vetélkedő eredményének befolyásolására. Már az is sok, hogy kiket lehet befolyásolni olyan célzattal, hogy ne azt a versenyzőt támogassák, aki a legtehetségesebb. Nem kell ahhoz éles szem és vájt fül , hogy ezt valaki észrevegye. Márpedig ennek a tárháznak jó pár elemét Kinga esetében felfedezni véltem. Tévedés ne essék, nemcsak Kinga esetében. Kapásból három esetet is feltudnék sorolni a Kinga kiesését megelőző időszakból.
Soha sem szerettem a kereskedelmi televíziók műsorpolitikáját. Különösen az RTL Klub volt számomra ellenszenves. Ha véletlenül odakapcsoltam, rövidesen váltottam.
Két esetben tettem kivételt: 2012-ben, amikor Kinga először az X-Faktorba került, és idén ugyancsak az X-Faktor esetében. Meg kell mondanom, a műsor nem szerettette meg velem az RTL Klubot.
Egyik adás során az egyik mentor úgy nyilatkozott, hogy untatja, ha az énekes csak jól énekel. Nem is csodálkoztam nagyon a kijelentésén, mert sajnos néztem azokat az adásokat, ahol befutott.
Az első élőadás során egy másik mentor így nyilatkozott: nincs olyan szám, amit Kinga ne tudna elénekelni. A következő forduló során kritikájának az volt a lényege, hogy Kinga túl sokat gondol magáról.
Sokszor hallottam Kingát énekelni, jóval többször, mint a mentorok. Soha nem énekelt hamisan. Most sikerült alaposan kibillenteni konform zónájából. Vajon ez kinek a hibája? Jó lenne, ha ezen elsősorban Gabi gondolkodna el.
Az X-Faktort a nézők nagy része énekes tehetségek kiválasztásának tartja. Ez azonban tévedés. A csatorna celebeket gyűjt maga számára, akik nem baj, ha nem tudnak énekelni, csak érdekesek legyenek. Én úgy gondolom, Kinga nem akar celeb lenni.
Kiss Zoltán
HA KÍVÁNCSI VAGY RÁ, KLIKK AZ ALATTAM LEVŐ ANGOL MONDATRA, MAJD A KÉPRE!
NAGYBAJOMfigyelő:
2016. október 04.
A demokráciákban minden választásnak TÉTJE van és KÖVETKEZMÉNYEI lesznek.
Vajon minden választó tudta-e, hogy a kérdés ez volt?
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Egyenes eldöntendő kérdés egyenes választ kíván.
Mit válaszoltak erre a nagybajomi polgárok?
Nem akarja Nagybajom választópolgárainak valamivel több mint 38%-a, hogy az Európai Unió kötelezően az országba – többek között Nagybajomba – nem magyar állampolgárokat telepítsen.
A logikában eldöntendő kérdésre kétféle válasz létezik IGEN vagy NEM! (Ha nem így lenne többek között nem létezne számítógép, internet stb.)
Ezek szerint Nagybajom polgárainak közel 68% -a azzal ért egyet, hogy az Unió kötelezően Magyarországra nem magyar állampolgárokat telepítsen.
Valóban az a 68% így gondolja?
Mert a betelepítés pártiak így gondolják.
Kiss Zoltán
IDE KATTINTVA OLVASHATJÁK A NÉPSZAVAZÁS NAGYBAJOMI EREDMÉNYEIT>>>
NAGYBAJOMfigyelő:
2015. július 23.
Elment Gerse Imréné Erzsike.
Nemzedékek tanítónénije.
Tanítványai miden bizonnyal szívesen emlékeznek rendezéseire. A színjátszó szakkör vezetőjeként szép sikereket ért el.
Rendszerváltáskor a Nagybajomi MDF szervező alapítója. A szervezet megszűnéséig vezetőségi tagja. Az első nagybajomi nyílt alapítvány a Gyermekekért Alapítvány” egyik kezdeményezője. Az alapítvány kuratóriumának első elnöke.
A Fidesz Nagybajomi szervezetének tagja. Rövid ideig a Nagybajomi Képviselő Testület képviselője, a művelődési ügyekkel foglalkozó bizottság vezetője.
Egész életében példát mutatott, közösségeket szervezett, mint “tanító”.
Csendes egyéniségével töretlenül bízott a demokráciában.
Olvassák a költő versét!
Váci Mihály: Még nem elég
Emlékét nem feledjük!
Hozzátartozói fogadják részvétemet!
pZ
NAGYBAJOMfigyelő:
2014. június 30.
Pár nappal ezelőtt Ferencz Zoltán szárhegyi ismerősöm a Hargita Népe következő cikkét osztotta meg ismerőseivel a facebookon. Olvassák: http://hrartcenter.ro/?lang=HU&menu=hb&art=61
A cikkhez ezt a bejegyzést tettem:
Kedves Zoli!
2007-ben a NAGYBAJOMfigyelő oldalain írtam a következő gondolatokat:
„Nagybajom:
2007-08-12.
Nyolc évvel ezelőtt, Szárhegyen a Lovagterembe lépve templomi áhítat fogott el. Tegnap, ZÖLD LAJOS könyvét forgatva jöttem rá, hogy a KÖZÖSSÉGI ÉRTÉKTEREMTÉS TEMPLOMÁBAN jártam. Aki nem hiszi, járjon utána.
Négy nap múlva lesz a szárhegyi búcsú.
Kiss Zoltán (pZ)”
“Valamikor Zöld Lajos, Gaál András és Márton Árpád álmodni mert egy nagyot” létrehozott valamit.
Az álom romjaiban megvan.
Ha egy gyülekezet közössége elég erős, akkor újraépíti „TEMPLOMÁT”
Hiszem, hogy sikerülni fog!
Sok erőt és kitartást hozzá!!!
Zoli bácsi
NAGYBAJOMfigyelő:
2014. május 31.
Matematika – fizika – műszaki szakos általános iskolai tanár végzettségem van. Huszonkilenc évig dolgoztam a nagybajomi iskolában. Matematikát, kémiát, fizikát, mezőgazdasági ismereteket, technikát tanítottam. Kilenc évig voltam az iskola igazgatóhelyettese, majd nyugdíjazásomig a matematika munkaközösség vezetője. Egy ideig, a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke voltam, valamint az iskolai tűzrendészeti felelőseként is tevékenykedtem (Karádi István halálától nyugdíjazásomig).
Az iskolának története során mindig megvoltak a meghatározó tanáregyéniségei. Nem feledkezhetünk meg a gyermekközösséget formáló Lőczi házaspárról, Karádi Pistáról, vezetésükkel a gyermekek felejthetetlen élményekhez jutottak. Meg kell említenem Ihász Laci kollégánkat, aki már a régi (Kossuth L u. 1.) iskolában saját-kezűleg olyan fizika-kémia szaktantermet hozott létre, ami nem csak a megyében, hanem országosan is egyedülálló volt, a tanulói munkahelyekre vitt változtatható kisfeszültségű egyen és váltóáramával, három választási lehetőséget adó tanári asztalnál lévő kijelző rendszerével. A régi és az új iskolában is ő alakította ki az osztálytermekben szóló hangosbeszélőt, csengetést. Az ő közreműködésével működött az első iskolarádió.
Már ettől az időponttól kezdve az iskola befogadó iskola volt, melynek nem csak kisegítő osztályai fogadtak beiskolázási körzetükből tanulókat, hanem az általános iskola osztályai körzeten kívüli tanulókat is. Ennek feltétele pedig az volt, hogy az átlagosnál jobb képességű tanulóknak is megvoltak a maguk tehetséggondozó szakkörei, előkészítői. Az igazgatók mindent elkövettek annak érdekében, hogy a tanulók differenciált oktatásban részesüljenek, ezáltal kielégítve a szülők igényeit is.
Beindítottuk a felméréseken alapuló, átjárható, differenciált osztályokat (jó, közepes és gyenge osztályokkal). Két ilyen osztálycsoport végzett az iskolában. Majd Frezik Tibor megbízott igazgató biztatására az eredeti osztálycsoportok megtartása mellett osztályokon átívelő felmérésen alapuló, átjárható, differenciált csoportokat hoztunk létre nyelvi (idegen, magyar) tantárgyakból és matematikából. Ezek a csoportok, amikor nyugdíjba kerültem (2005) még működtek. A felmerülő igényeket kielégítve, megakadályozva azt, hogy a szülők a tanulókat kaposvári iskolákba írassák.
Hosszú évek alatt az iskolában létrejött egy iskola elveit figyelembe vevő egységes nevelői közösség, melynek megvolt a külső és belső ereje ahhoz, hogy ellentéteit félretéve nevelési elképzeléseit összefogva megvalósítsa. A megvalósításban kedvező volt a történelmi helyzet is (a rendszerváltás).
Itt kell megemlékeznem Tibol Lászlóról – Laciról, mert kollégáinak Laci volt, tanítványainak pedig Laci bácsi.
Laci kimondottan közösségi ember volt, elismert művész, megbecsült tanár, megyei szakfelügyelő.
Jól focizott, a Pap Jenő által évtizedekig vezetett felnőtt énekkarnak oszlopos tagja, a faluban szinte minden közösségi rendezvénynek résztvevője. Jellemző, hogy művész létére saját kezűleg díszítette szilveszterre a Patak vendéglőt. Nem hagyta, hogy a végzős osztályok a tablót drága pénzen készíttessék, maga készítette, sokszor még a keretet is adva a tablóhoz.
Saját kárára is önzetlen volt. Mindig az iskola, a gyerekek érdekeit nézte. Mindezt a szülők és gyerekek is érezték.
Az 1990-es önkormányzati választásokkor, mint képviselő-testületi tag, a választók több mint 50%-a bizalmát élvezte. Egy szavába került volna, hogy a község polgármestere legyen. Önzőek voltunk, mi nem akartuk, mert azt szerettük volna, hogy az iskola igazgatója legyen. Hetekig tartott, míg erről meggyőztük.
Vezetőként is közösségi ember maradt. Vallotta: „egyedül nem megy” Ha nem is úgy, ahogy ő azt várta volna, de a közösség melléállt.
Hagyományokat teremtett. Az ő idejére tehető a diákröplabda felvirágzása, a „Gyermekekért alapítvány” elindítása. Városi hagyományokat ébresztett és ápolt a Csokonai-napok elindításával és rendszeres megszervezésével.
Munkáját a közösség érdekébe vállalt áldozatnak tekintettem. Örülök, hogy testületének tagja lehettem.
Kiss Zoltán
Kapcsolódó írások:
NAGYBAJOMfigyelő:
2014. április 16.
Nem vagyok sem Gyurcsány, sem Orbán hívő. Senkit nem szeretnék egy kanál vízben megfojtani sem Orbánt, sem Gyurcsányt.
Nem hatnak rám a – főleg az önjelölt – vezérürük.
Hányingerem van, ha a tömeg a nevüket kiabálja. Túl sokszor skandáltatták velem és társaimmal, hogy „Éljen Rákosi, éljen a párt”.
Mindig szavaztam, és ha Jóisten úgy akarja – még élek – szavazni fogok. Hát akkor kire? – kérdezhetnék.
Mindig tudtam, hogy kire és miért.
1. Vallom a „keresztény”, „keresztyén” erkölcsöt.
2. Hiszem a közösség erejét.
3. Tudom és elfogadom, hogy minden ember különböző.
Ugye úgy gondolják, hogy mindez nem elegendő. Milyen elv szerint döntök több párt között? A pártok cselekedeteinek eredményét nézem.
Egyszer – rendszerváltáskor – voltam egy párt tagja. De kiment alólam, alólunk a párt. Demokráciát hirdetett, de felülről mondták mi a demokrácia. Elfogadom és egyetértek a pártfegyelemmel, de előtte a döntés demokratikus legyen. Ez a döntés aztán a párt tagjaira kötelező, de csak ez.
Minden politika célja a hatalom megszerzése. Erre pedig csak tömegpárt képes. A tömegek szervezettsége nélkül pedig nincs tömegpárt.
Nézzék meg a választási eredményeket. Nem kell az országosakat csak a nagybajomiakat.
Nem érvényesülnek a kis pártok. A legtöbbjük szinte egyáltalán nem kampányolt, de akik helyben valamennyit kampányoltak, azok is siralmasan szerepeltek, mert még helyben sem volt tömegbázisuk. Eredményeik „a vak tyúk is talál szemet” kategóriába esnek. Egy tömegpárt kialakítása nem lehetséges a választási kampány alatt még a média esetleges támogatásával sem.
A rendszerváltókról: Sok a vezérürü, akik már a választás előtt bejelentik, hogy a választás után külön utakon járnak. Abszurdum!
Minden országnak megvan a maga sajátossága, ami történelméből polgárainak lelkivilágából következik.
Negyven évig tanítottam. A hozzám hasonló korúak tudják, hogy a rendszerváltás előtt nem működött a kommunista-, szocialista erkölcs. Volt nevelés az iskolákban, ha akarták, ha nem a keresztény erkölcs szabályai szerint. Miért? Mert mi is a keresztény erkölcs szabályai szerint nevelődtünk és éltünk. Legfeljebb nem neveztük nevén a gyereket.
Mi történt a rendszerváltást időszakába? Jött a nyugaton kialakult új liberális eszmerendszer az egyén abszolút szabadságeszméivel. Aminek szerintem a lényege, aki „bírja marja”, az egyén „boldogulása” útjába nem állhat semmi, mert ha áll az már „antidemokratikus”, nincs szükség az iskolákban szervezett nevelésre.
Milyen társadalom alakul ki ebből?
És ez már a rendszerváltás előtt elkezdődött. Ennek tulajdonítom azt, hogy az ország erkölcsi válsága az elmúlt időben többet romlott, mint a szocializmus úgynevezett negyven éve alatt.
Meggyőződésem, hogy a szociális eszmerendszer nem fér össze az új liberalizmussal. Ebben látom az MSZP mai állapotát, és abban – ami összefügg ezzel – az egyéni érdekek felülírják a közösségi érdekeket.
A demokráciának szüksége van egy erős – nem csak nevében – Szocialista Pártra.
Kiss Zoltán (pZ)
NAGYBAJOMfigyelő:
2014. február 2.
„Aki a múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli”
Mondás
1983-ban szűntek meg Magyarországon a járások. A járások megszűnésével az oktatás irányítása is megváltozott. Fokozatosan – gyakorlatilag – megszűnt a szakmai irányítás, a szakfelügyelet átalakult szaktanácsadássá. A szaktanácsadók véleményére azonban az iskolák csak ritkán tartottak igényt. Még az év eleji szakmai találkozók is elmaradtak. A tankönyvpiac felszabadulása még csak tovább fokozta az iskolák szakmai differenciálódását. Az általános iskolák szakmai különbözőségei valószínű a középiskolákban csapódtak le. (Pedig a folyamat másképp is lejátszódhatott volna. Egységes alaptankönyv, egységes alapkövetelményekkel és az ezt kiszolgáló segédeszközök, melyek között a pedagógusok a tanulók értelmi képességeinek megfelelően válogathatnak.)
A differenciált iskolák nemcsak a középiskolák helyzetét, hanem azoknak a gyerekeknek, szülőknek a helyzetét is rontották, akik iskolaváltásra kényszerültek.
A bekövetkezett, bekövetkező változások számomra előreláthatóak voltak. Ez volt az egyik oka annak, hogy mint az iskola matematika munkaközösségének vezetője, létrehozzak egy matematika versenyt, ahol nemcsak a környékbeli tanulók, hanem a szakos kollégák is találkozhatnak és szakmai véleményt is cserélhetnek. Ennek emlékeim szerint több mint 25 éve.
Annak idején sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a verseny neve. Ha kimondottan szakmai indokokat veszek figyelembe, akkor Pálóczi Horváth Ádámról vagy Sárközy Istvánról nevezem el a versenyt, mert nekik legalább volt természettudományos érdeklődésük, de az iskola neve Csokonai Vitéz Mihály volt.
Már régóta hiányoltam, hogy iskolánk rendszeresen nem ápolja a Csokonai hagyományokat. Reméltem, hogy a Csokonai Vitéz Mihály Matematika-verseny a magyar és a történelem szakos kollegáimat is inspirálni fogja. Hosszú ideig csalatkoznom kellett. Ahhoz, Tibol Lacinak kellett lenni az igazgatónak, hogy huszonkét évvel ezelőtt elkezdődjenek a Csokonai-napok rendezvényei, melyeket hosszú ideig nem a szakmai versenyek és a vetélkedők jellemeztek, hanem elsősorban a falú, város irodalmi, történelmi hagyományait ápolták, bevonva a környező, elsősorban a volt kaposvári járás iskoláinak tanulóit is.
Különböző okok miatt nyugdíjasként – amit talán egyszer megírok – nem, vagy csak nagyon ritkán látogatom az iskolát, rendezvényeit.
A XXII. Csokonai-napok nyilvánosságra hozott programja alapján azt tudom megállapítani, a történelmi, irodalmi hagyományokat csak Marics János plébános úr előadása ápolja. Így már érthető talán az a mottó, melyet az írásom elé tettem.
Már 2005 előtt is volt olyan kolléga, aki feleslegesnek tartotta a rendezvénysorozatot. Akkor a testület és az igazgató is a folytatás mellett döntött. Véleményem: Lehet, hogy a pedagógusok változatlanok az iskolában, de a gyerekek évről évre cserélődnek. Márpedig „Egy újszülöttnek minden vicc új.”
U.i.: Január 15-ig hiába várva a nagybajomi januári hivatalos programokat, írtam egy vetélkedő anyagot forgatókönyvvel együtt, melyet itt most közzéteszek (lehet, hogy nem jó, de nem csak a pedagógusoknak, hanem minden nagybajominak tanulságos):
A VETÉLKEDŐ ANYAGA
Keresse a nagybajomi iskolában!
MEGOLDÁS, JAVÍTÓKÓD
Keresse a nagybajomi iskolában!
2014. május 23-i feltöltés:
Kiss Zoltán
blogger,
nyugdíjas
matematika-fizika-műszaki ism. szakos
tanár, aki 29 évet tanított a nagybajomi iskolában