NAGYBAJOMfigyelő:
2025. január 01.
SZENKERA
SZENKERÁL
SZENTKIRÁLY
Emlékezem, tehát vagyok
A ház, és a gyümölcsös
A telek, vagy annak egy része talán századokkal ezelőtt temető lehetett. A hátsó pince építésekor sírt találtak. A nagy ház helyén, az alapok ásása során arra következtettek, hogy kripta alapjaira leltek. Az első pince keleti falánál nem találtak kemény réteget. Kútra gyanakodtak. A fundamentum építése során a kút helyének áthidalását boltozattal oldották meg. Az alap ásásakor ezüst Mária Terézia dénárt találtak, melyet alapító okirattal egy kapszulában az épület déli sarka alá temettek.
Magam a barackfa gödrének ásása során sírt találtam.
Az épület manzár tetős. Beton födémmel, kétszintes magtárral a termények elhelyezéséhez,és padlással. A padlásra járás a kétszintes magtáron keresztül, illetve ritkán a benti kamrán keresztül történt.
Utcafronton három cserépkályhával fűthető szoba. Az udvar felé egy kisszoba. Konyha, kamra, nagy nyári konyha téglából rakott tűzhellyel. A szobák padlósak. A konyha, éléskamra, a folyosó és a vele egy légterű nagy előszoba cementlapokkal, míg a nyári konyha téglával burkolt. A hat utcai ablak duplán kétszárnyú egy felső ablakkal, farolókkal, míg az udvari ablakok négy szárnyal készültek. A belső ajtók magasak, duplák és üvegesek. Az üveg egyedi, 1929 évszámmal, PM monogrammal, díszítéssel maratott üvegből készült.
Az építkezés közben a megbízott asztalos meghalt. A munkát befejező asztalos munkájával nem voltak megelégedve szüleim. A rosszul záródó ablakok miatt még én is szidtam.
A festő a belső festést a középső szobában sablonnal igényesen végezte. (Olyan, mintha textillel tapétázta volna.) Amint később kiderült, egyik gimnáziumi osztálytársam nagybátyja volt a festő. A világháború alatt Budapesten tűnt el. A munkáját tüzelőfáért végezte.
Sokat emlegették a kőművest is. Nevére nem emlékszem. A kőműves inasa Vlaszák Gyula volt. Gyula bácsi Szentkirályra nősült, a falu boltosa lett. Lánya Gyékényesen élt, Gyuszi fia mos is Csurgón él. Gyuszi fiatal korában nagyon jó futball kapus volt.
Ha fűtötték volna az egész lakást, a 6 hold erdőből évenként szakaszosan kitermelt fa mennyisége fűthette volna fel. Már felnőtt koromban az utcafronti déli szélső szobát laktam. A cserépkályhával a szobát télen 15 C0 –nál jobban nem tudtam felfűteni. A kályhának dőlve dolgoztam.
A magtár mellett az udvaron WC, mellette egy szín, mely egybe volt építve egy többfiókos, két oldalt a vályúk előtt felfelé nyíló fekvő ajtókkal. A két fekvő ajtó között egy nyílt folyosó, ahova a disznóól fiókok nyíltak. A disznóóllal egybe építve egy füstős konyha, melyben kemence és üstház állt.
A füstös konyha előtt egy kétszintes tyúkól. Vele szemben egy kétfiókos kacsa és liba ól. Ez után, talán a telek legrégebbi épülete, a boltíves marha istálló. Középen ajtóval két oldalt jászolokkal. Az istálló legalább nyolc fejlett marha elhelyezését biztosította.
Az istálló után egy kis pajta állt, melyből szénát lehetett dobálni a marha istálló és az őt követő ló istálló padlására. A pajta két első sarkából két ajtó nyílott az istállók felé. Ezután következett, a láthatóan talán a legújabb építésű ló istálló beton takarmánykeverővel, a sarokban egy priccsel. Az ajtó másik oldalán álltak a lovak. A hely legalább két pár ló elhelyezésére volt alkalmas. A ló istálló és a tégla lábakon álló két részes pajta egybe épült. A pajta elől és hátul is deszka borítású volt. Elől és hátul kétszárnyú ajtóval. Elől egyik szárnyán kis ajtóval. A pajta alatt egy pincével. A pajtához hátul egy féltetős törekes, pelyvás fészer csatlakozott.
A fészer mögött betonból készült, deszkával fedett siló állt.
A füstös-konyhával szemben a megyén állt a téglával bélelt széles mély kút, jéghideg vízzel. Fogaskerekes áttétellel forgatta azt a hengert, melyen vastag lánc volt átvetve egyik-egyik végén egy fából készült kb. 20 literes abroncsos fabödönnel. Az egyik bödön a vízben volt a másik pedig fent. A víz a betonvályúba öntve egy vascső elhelyezésétől függően folyt a kút melletti betonvályúba vagy a szomszéd istállójába. A szomszédból a kúthoz a két épület közé épített deszka ajtón át lehetett jutni.
Az L alakú épület belső részét léckerítés határolta.
A siló és a földút között terült el a szérű, ahová kazalba hordták a kévébe kötött gabonát, melyet itt masináltak el. Itt rakták kazalba a szalmát. A telek gyümölcsössel, majd kaszálóval folytatódott. A telek végében volt a konyhakert. A telket patak határolta.
A gyümölcsös vegyes gyümölcsű fákat tartalmazott, úgynevezett szórvány gyümölcsös volt. A fák között volt diófa, fojtós gyümölcsű berkenye, mely a fáról lehullva csak poshadva volt fogyasztható. Kemény mézes körte (mely húsának barnulása után volt élvezetes ízű), apró búzaérő körte, szilvafák, apró gyümölcsű, kemény húsú masánszki alma, húsvéti rozmaring egy vastag törzsű terebélyes piros pogácsa alma, néhány – talán később ültetett – bőralma.
Nem metszettek, nem permeteztek.
Az ezüstkalászos gazdatanfolyam részvevői
BŐVEBBEN:https://www.facebook.com/pkisszoltan/posts/pfbid055APfwPDLpy2y8qnbWg2qjptESYJdmoLTfZvrXCryHseaU8yX2uKp4nRQPRihTSUl
Változott a helyzet a Jeszenszky Árpád által tartott ezüstkalászos gazdatanfolyam megtartása után. A tanfolyam nagy hatással volt Porrog és Porrogszentkirály, de még talán a megye életére is. Évtizedekre, vagy talán egy fél évszázadra meghatározta a településeken élők sorsát.
Az első gyümölcsösöket a lelkész, a tanító, a segédjegyző, a kovács , talán még néhányan telepítették. Az alma tartotta el egy idő után a települést. Az almát hordták a termelők a környék piacaira: Kaposvárra, Dombóvárra, Tamásiba, Pécsre. (A szentkirályi alma Pécsen kapós volt. Lehet, hogy az Alföldről, Jánoshalma és környékéről hozott alma szebb volt, de a porrogi, porrogszentkirályi alma ízben verte a homokon termett alföldit.) Az almát exportálták külföldre is.
Ha nincs almásunk, és nagyanyám nem hordja ezt piacra, nem tudtuk volna elvégezni (öcsémmel együtt) a főiskolát.
A család által telepített almafajta döntően a középtörzsű jonatán volt. Akadt még sztarking, goldendelicsesz és londonpepin is. Volt még egy a család számára telepített nyári érésű szentiványi alma is, mely a poszhomokos talajt nem szerette (alig termett).
Amint már írtam: a házi kertekben a gyümölcsfákat a háború előtt nem permetezték. A szőlőket is csak bordói-lével később talán kénnel is porozták. A háti permetező egy rézből készült, a patinától és a rászáradt bordói létől kék, membránszivattyús 10 l körüli térfogatú permetező volt.
A fákat az ezüstkalászos tanfolyam után kezdték metszeni, magas nyomású permetezővel permetezni. Talán a rovarok ellen nem is védekeztek. Gombaölő szerkén itt is bordó-levet és mészkénlét használtak. A mészkénlé törzsoldatát maguk főzték égetett mészből és kénporból. A pajzstetű ellen fürkészdarazsakat telepítettek. Talán később kezdték a gyümölcsfa-olajat, káliszappant, sárgamérget, nikotint, ddt tartalmú szereket használni. Az első totális rovarölő szer az általam is használt wofatox volt. A wofatox az ember szervezetében felhalmozódott. Wofatox (metil-paration tartalmú szer) mérgezéssel engem is kezeltek. A ddt tartalmú szereket a kolorádó-bogár ellen használtuk. A port harisnyába töltve szórtuk a krumplibokrokra. Az akkori szlogent alkalmazva az USA exportálta és Titó láncos kutyái terjesztették a kolorádó bogarat (burgonyabogár).
A magas nyomású kézi permetezőnk egy kb. 50 literes fahordóra szerelt dugattyús permező volt. A dugattyút a szélkazán vette körül. A folyadék áramlását gumiból készült golyók szabályozták. A második permetezőnk felépítése nem sokban tért el az elsőtől. Itt a szelepek gumilapból készültek. A szelepek gyakran leragadtak. Szét kellett szedni az egészet. A tömlő (15-20m) dupla, vászonnal szétválasztott gumiból készült, hogy bírja a nyomást, dróttal volt körültekerve. A rézből készült szórófejet egy kb. 2-2,5 méter hosszú rézcsővel bélelt lekerekített faléc tartotta. A permetlevet egy 200 literes nyitott hordóban kevertük.
Korán beszálltam a növényvédelembe. Az ásott kutakból vizet húztam és hordtam. Otthon az otthoni kútból, az iskolaudvarból a lelkész udvarán keresztül a templom alatti dűlőbe, a Porrog végén lévő kútból a porrogi szőlőbe. Majd a megkevert levet a hordótól a permetezőig. Később toltam a talicskán lévő permetezőgépet és pumpáltam a permetezőt. Kezdetben gyümölcsfáink voltak a csurgói és porrogi szőlőhegyekben, az alsókertben, az otthoni kertben és két külön álló telken a templom alatt.
Szinte mindig volt segítség. Legtöbbször (Suba) Bebők Jóska bácsi. Sokat foglalkoztattuk sógorát, Mester Dénest is.
Már Kaposváron dolgoztam, amikor az 1970-es évek elején sikerült vásárolni protekcióval egy táska méretű japán gyártmányú robbanómotoros permetezőgépet. Ekkor már legtöbbször ketten anyámmal együtt permeteztünk. A lé egy 100 literes műanyag hordóban volt talicskán, mögötte egy almásrekeszben a permetező, hosszú műanyagcsővel és egy póznára szerelt szórófejjel. A póznát anyám tartotta. Én toltam a talicskát, kezeltem a motort.
Az almát a Wartburg személykocsi hátsó ülését kivéve szállítottam Nagybajomba, majd részletenként a kaposvári piacra. Ahol a tanítási szünetekben a piacon is segítettem az alma eladását.
Kiss Zoltán
KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK:
https://www.nagybajom-figyelo.hu/szenkera-szenkeral-szentkiraly-elso-resz/
Vélemény, hozzászólás?