NAGYBAJOMfigyelő:
2014. április 16.
Nem vagyok sem Gyurcsány, sem Orbán hívő. Senkit nem szeretnék egy kanál vízben megfojtani sem Orbánt, sem Gyurcsányt.
Nem hatnak rám a – főleg az önjelölt – vezérürük.
Hányingerem van, ha a tömeg a nevüket kiabálja. Túl sokszor skandáltatták velem és társaimmal, hogy „Éljen Rákosi, éljen a párt”.
Mindig szavaztam, és ha Jóisten úgy akarja – még élek – szavazni fogok. Hát akkor kire? – kérdezhetnék.
Mindig tudtam, hogy kire és miért.
1. Vallom a „keresztény”, „keresztyén” erkölcsöt.
2. Hiszem a közösség erejét.
3. Tudom és elfogadom, hogy minden ember különböző.
Ugye úgy gondolják, hogy mindez nem elegendő. Milyen elv szerint döntök több párt között? A pártok cselekedeteinek eredményét nézem.
Egyszer – rendszerváltáskor – voltam egy párt tagja. De kiment alólam, alólunk a párt. Demokráciát hirdetett, de felülről mondták mi a demokrácia. Elfogadom és egyetértek a pártfegyelemmel, de előtte a döntés demokratikus legyen. Ez a döntés aztán a párt tagjaira kötelező, de csak ez.
Minden politika célja a hatalom megszerzése. Erre pedig csak tömegpárt képes. A tömegek szervezettsége nélkül pedig nincs tömegpárt.
Nézzék meg a választási eredményeket. Nem kell az országosakat csak a nagybajomiakat.
Nem érvényesülnek a kis pártok. A legtöbbjük szinte egyáltalán nem kampányolt, de akik helyben valamennyit kampányoltak, azok is siralmasan szerepeltek, mert még helyben sem volt tömegbázisuk. Eredményeik „a vak tyúk is talál szemet” kategóriába esnek. Egy tömegpárt kialakítása nem lehetséges a választási kampány alatt még a média esetleges támogatásával sem.
A rendszerváltókról: Sok a vezérürü, akik már a választás előtt bejelentik, hogy a választás után külön utakon járnak. Abszurdum!
Minden országnak megvan a maga sajátossága, ami történelméből polgárainak lelkivilágából következik.
Negyven évig tanítottam. A hozzám hasonló korúak tudják, hogy a rendszerváltás előtt nem működött a kommunista-, szocialista erkölcs. Volt nevelés az iskolákban, ha akarták, ha nem a keresztény erkölcs szabályai szerint. Miért? Mert mi is a keresztény erkölcs szabályai szerint nevelődtünk és éltünk. Legfeljebb nem neveztük nevén a gyereket.
Mi történt a rendszerváltást időszakába? Jött a nyugaton kialakult új liberális eszmerendszer az egyén abszolút szabadságeszméivel. Aminek szerintem a lényege, aki „bírja marja”, az egyén „boldogulása” útjába nem állhat semmi, mert ha áll az már „antidemokratikus”, nincs szükség az iskolákban szervezett nevelésre.
Milyen társadalom alakul ki ebből?
És ez már a rendszerváltás előtt elkezdődött. Ennek tulajdonítom azt, hogy az ország erkölcsi válsága az elmúlt időben többet romlott, mint a szocializmus úgynevezett negyven éve alatt.
Meggyőződésem, hogy a szociális eszmerendszer nem fér össze az új liberalizmussal. Ebben látom az MSZP mai állapotát, és abban – ami összefügg ezzel – az egyéni érdekek felülírják a közösségi érdekeket.
A demokráciának szüksége van egy erős – nem csak nevében – Szocialista Pártra.
Kiss Zoltán (pZ)
Vélemény, hozzászólás?