NAGYBAJOMfigyelő:
2014. február 2.
„Aki a múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli”
Mondás
1983-ban szűntek meg Magyarországon a járások. A járások megszűnésével az oktatás irányítása is megváltozott. Fokozatosan – gyakorlatilag – megszűnt a szakmai irányítás, a szakfelügyelet átalakult szaktanácsadássá. A szaktanácsadók véleményére azonban az iskolák csak ritkán tartottak igényt. Még az év eleji szakmai találkozók is elmaradtak. A tankönyvpiac felszabadulása még csak tovább fokozta az iskolák szakmai differenciálódását. Az általános iskolák szakmai különbözőségei valószínű a középiskolákban csapódtak le. (Pedig a folyamat másképp is lejátszódhatott volna. Egységes alaptankönyv, egységes alapkövetelményekkel és az ezt kiszolgáló segédeszközök, melyek között a pedagógusok a tanulók értelmi képességeinek megfelelően válogathatnak.)
A differenciált iskolák nemcsak a középiskolák helyzetét, hanem azoknak a gyerekeknek, szülőknek a helyzetét is rontották, akik iskolaváltásra kényszerültek.
A bekövetkezett, bekövetkező változások számomra előreláthatóak voltak. Ez volt az egyik oka annak, hogy mint az iskola matematika munkaközösségének vezetője, létrehozzak egy matematika versenyt, ahol nemcsak a környékbeli tanulók, hanem a szakos kollégák is találkozhatnak és szakmai véleményt is cserélhetnek. Ennek emlékeim szerint több mint 25 éve.
Annak idején sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a verseny neve. Ha kimondottan szakmai indokokat veszek figyelembe, akkor Pálóczi Horváth Ádámról vagy Sárközy Istvánról nevezem el a versenyt, mert nekik legalább volt természettudományos érdeklődésük, de az iskola neve Csokonai Vitéz Mihály volt.
Már régóta hiányoltam, hogy iskolánk rendszeresen nem ápolja a Csokonai hagyományokat. Reméltem, hogy a Csokonai Vitéz Mihály Matematika-verseny a magyar és a történelem szakos kollegáimat is inspirálni fogja. Hosszú ideig csalatkoznom kellett. Ahhoz, Tibol Lacinak kellett lenni az igazgatónak, hogy huszonkét évvel ezelőtt elkezdődjenek a Csokonai-napok rendezvényei, melyeket hosszú ideig nem a szakmai versenyek és a vetélkedők jellemeztek, hanem elsősorban a falú, város irodalmi, történelmi hagyományait ápolták, bevonva a környező, elsősorban a volt kaposvári járás iskoláinak tanulóit is.
Különböző okok miatt nyugdíjasként – amit talán egyszer megírok – nem, vagy csak nagyon ritkán látogatom az iskolát, rendezvényeit.
A XXII. Csokonai-napok nyilvánosságra hozott programja alapján azt tudom megállapítani, a történelmi, irodalmi hagyományokat csak Marics János plébános úr előadása ápolja. Így már érthető talán az a mottó, melyet az írásom elé tettem.
Már 2005 előtt is volt olyan kolléga, aki feleslegesnek tartotta a rendezvénysorozatot. Akkor a testület és az igazgató is a folytatás mellett döntött. Véleményem: Lehet, hogy a pedagógusok változatlanok az iskolában, de a gyerekek évről évre cserélődnek. Márpedig „Egy újszülöttnek minden vicc új.”
U.i.: Január 15-ig hiába várva a nagybajomi januári hivatalos programokat, írtam egy vetélkedő anyagot forgatókönyvvel együtt, melyet itt most közzéteszek (lehet, hogy nem jó, de nem csak a pedagógusoknak, hanem minden nagybajominak tanulságos):
A VETÉLKEDŐ ANYAGA
Keresse a nagybajomi iskolában!
MEGOLDÁS, JAVÍTÓKÓD
Keresse a nagybajomi iskolában!
2014. május 23-i feltöltés:
Kiss Zoltán
blogger,
nyugdíjas
matematika-fizika-műszaki ism. szakos
tanár, aki 29 évet tanított a nagybajomi iskolában
1 visszakövetés