Új feketególya fészek a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben


Néhány héttel ezelőtt a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi Őrszolgálatának tagja az igazgatóság Nagybajom-Homokpusztai állattartó telepén munkavégzés közben egy fekete gólya pár nászrepülését figyelte meg. A fokozottan védett madarak előszeretettel rejtik fészküket hatalmas, terebélyes tölgyfák alsó ágai közé. Az állattartó teleptől nyugatra található ilyen, és a korábbi években fészkeltek is ott fekete gólyák. A terület mostani átvizsgálása során azonban kiderült, hogy jelenleg ott nincs fekete gólya fészek.

Nagy meglepetésre, az állattartó teleptől délre húzódó – a tapasztalatok alapján jóval kevésbé ideális – égeresben figyelte meg távcsövével munkatársunk egy erdei fenyőn a fészekben kotló fekete gólyát.

Fotók: Nyemcsok Tamás (DDNPI_fekete_golya_1.JPG, DDNPI_fekete_golya_2.JPG, DDNPI_fekete_golya_3.JPG)

*

*

*

Atracélcincér – a „hűséges monofág”


Monofág fajoknak alapvetően az egyetlen ismert táplálékot fogyasztó fajokat nevezik. Számos ilyen rovarfaj található hazánkban is. Ez az életmód jellemzi a kis apollólepkét, amelynek hernyója a keltike fajokon fejlődik. A csalánoknak több ilyen fogyasztója is akad: a kis rókalepke, az atalantalepke, valamint több karcsúbagoly-, és medvelepke faj.

A fokozottan védett atracélcincér is beéri egyetlen tápnövénnyel, de kötődése nem korlátozódik kizárólag a táplálkozásra. Szinte teljes élete a védett kék atracélhoz kötődik.

Az áprilisban előbújó nőstények megtermékenyítésük után egy-két apró lyukat rágnak a növény szárára, és ezekbe helyezik el ugyancsak egy, vagy kettő petéjüket. A petéből még kora nyáron kikelő lárvák a növény gyökere felé rágják magukat. Ezt elérve késő nyáron, vagy ősszel bebábozódnak, és még a tél előtt kifejlődnek az imágók. Így telelnek át, majd a talaj felmelegedésével, és a növény virágzásával körülbelül egy időben bújnak elő rejtekükből. Ilyenkor is az atracélon töltik idejük nagy részét. Zavarásuk esetén tovább repülnek, vagy ha erre már nem marad idejük, – vagy hűvösebb időben erejük, – akkor egyszerűen levetik magukat a földre, ahol halottnak tettetik magukat egy ideig.

A hímek egyik atracélról a másikra szállva keresik a nőstényeket. Ha sikerrel járnak, általában a növényen történik a párzás is, így biztosítva évről évre a faj fennmaradását.

Szöveg és fotó: Bodó János (DDNPI_Atracélcincér.jpg)


Közös ellenségünk: a bálványfa

A koronavírus gyors terjedése felhívja a figyelmünket a globalizációval összefüggésbe hozható ökológiai problémákra is. A kontinensek közötti utazásokkal egy időben megkezdődött a növény- és állatfajok szándékos betelepítése és véletlenszerű behurcolása is. A nemzetközi kereskedelem, fuvarozás, utazás és a fokozódó turizmus következtében egyre több élőlény jut el természetes előfordulási területétől távoli helyekre. Egyes fajok kiválóan alkalmazkodnak új környezetükhöz, és természetes ellenségek hiányában az őshonos fajokat kiszorítva hódítanak meg hatalma területeket, foglalnak el és alakítanak át természetes élőhelyeket.

Legagresszívabban terjedő, és így a legtöbb problémát okozó özönfajaink egyike a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima). A köznyelvben – tévesen – ecetfaként is emlegetett faj Kínában őshonos, Európában díszfaként kezdték ültetni a 18. században. Egyenes, szürke törzséről, nagyméretű, szárnyasan összetett leveleiről és jellegzetes, kellemetlen szagáról könnyen felismerhető.
Nagyon gyorsan terjed, a talajban nitrogén-felhalmozódást idéz elő, ráadásul olyan anyagokat juttat a környezetébe, amelyek gátolják más növények növekedését. Ennek következtében a bálványfa körül rövid időn belül megritkul az őshonos növénytakaró és gyomfajok (csalán, ragadós galaj, bodza) kezdenek el megtelepedni. A termőhelynek ez a kedvezőtlen átalakulása csak nehezen és költségesen visszafordítható folyamat.

A bálványfa elleni védekezés csak úgy lehet hatékony, ha megelőzzük tömeges megjelenését. Mivel általában zavart területeken jelenik meg és onnan terjed a messze repülő magok, vagy a rendkívül intenzíven növekedő gyökérsarjak segítségével, sokszor a településekről, építkezések környezetéből, kiskertekből kerül a természetes élőhelyekre.

Sokat tehetünk terjedésének megállítása érdekében, ha a kikelő egyedeket azonnal kigyomláljuk!
Megerősödött állományait már csak folyamatos, többszöri permetezéssel, sorozatos sarjkenéssel és fainjektálással lehet elpusztítani. Ez a vegyszeres kezelés azonban költséges, további környezetterhelést jelent és hatékonysága sem garantálható minden esetben.
*
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a GRASSLAND-HU LIFE integrált projekt partnereként támogatást nyert több értékes gyepterület természeti állapotának javításához. Egyik projektelemként a Szársomlyó fokozottan védett gyepterületein is terjedő bálványfa visszaszorítása érdekében végzünk beavatkozásokat. Az eredmények hosszú távú megőrzéséhez azonban elengedhetetlen fontosságú, hogy a környező szőlők, kertek tulajdonosai szintén gondoskodjanak a területükön megjelenő bálványfaegyedek eltávolításáról.

Szöveg és fotók: Dévényi Borbála (DDNPI_balvanyfa_1.jpg, DDNPI_balvanyfa_2.jpg, DDNPI_balvanyfa_3.jpg)